Samuel Eto'o pályafutása elején több kameruni klub után a fővárosi Real Madridhoz igazolt, hogy aztán legnagyobb sikereit mégis az ősi rivális Barcelonával érje el. A kivételesen gólérzékeny csatár élete tele volt fordulatokkal, intrikákkal. Manapság már boldogan él Barcelonában, a szurkolók egyik legnagyobb kedvence, s nem mellesleg a gólok fő szállítója.

Samuel több kameruni csapatban is szerepelt gyermekkorában, mígnem tizenhat éves korában, egy futballiskolában "rátaláltak" a Real Madrid megfigyelői, és szerződtették. A következő szezont a B csapatban töltötte, de egy mérkőzésen sem kapott lehetőséget. Nem volt meglepetés tehát, hogy kölcsönadták a Leganésnek. A kiscsapatban 28 mérkőzésen három gólt ért el, s a franciaországi VB-n is játszhatott. Ő volt minden idők legfiatalabb pályára lépő játékosa a megmérettetésen: mindössze 17 éves és 3 hónapos volt!

A Mundial után visszakerült a Realhoz, immár a felnőtt csapat keretéhez. Decemberben, egy Espanyol elleni bajnokin mutatkozott be az élvonalban. A kisebbik barcelonai egyletnek úgy megtetszett az ifjú játéka, hogy a tavaszi szezonrészre kölcsön is vették. Szépséghiba, hogy egy találkozón sem vetették be. Ezután újabb kölcsönszerződés következett a pályáján: Mallorcára szerződött, ahol végre folyamatosan játszott. Öt gólt rúgott, bekerült az Afrika Kupa-győztes kameruni válogatottba, majd a sidney-i olimpián is megállíthatatlannak bizonyult csapatával. Érdekesség, hogy a két legfontosabb meccsen, az elődöntőben és a döntőben betalált Spanyolország, illetve Nigéria kapujába is.

A következő idényben is a szigetieknél maradt, s nem is csalódtak benne: első teljes szezonjában tizenegyszer mattolta az ellenfeleket. A 2001-es évet hullámvölgyben kezdte: áprilisig nem tudott betalálni. A Santander ellen viszont megtört a jég, kétszer volt eredményes, s ezután nyolc forduló alatt hét gólt lőtt. A Real Madrid elleni hatalmas győzelemből (5-1) is kivette a részét, a harmadik gólt ő rámolta be. Szerepelt a Konföderációs Kupán is, de legnagyobb sikere a Spanyol Kupa-győzelem volt. Itt klasszis egyéni teljesítménnyel rukkolt ki: kiharcolt egy tizenegyest, s rúgott két gólt. Szinte biztos volt, hogy nagyobb csapatba távozik, a Valenciával azonban az átigazolási üzlet kútba esett. Ismét a Baleári-szigeteken maradt, de a csapat már korántsem szerepelt oly fényesen, mint tette azt korábban. A sok távozót nem sikerült igazán helyettesíteni, a gárda a kiesés ellen harcolt, de Eto'o vezérletével sikerült bent maradnia a legjobb osztályban. Samuel ekkor már kétségkívül az egyik legtehetségesebb, és ezáltal legkelendőbb támadónak számított. A Real Madrid, amely a futballista játékjogának egy részét birtokolta, ismét szerette volna visszarendelni. Bejelentkezett azonban érte az átalakuló Barcelona, Patrik Kluivert utódját keresve. A két klub közötti játékoscsere - érthetően - nehéz tárgyalások után - Eto'o és a Mallorca kitartásának, ellenállásának köszönhetően - válhatott valóra. Joan Laporta elnöknek, a mallorcai vezetőknek végül sikerült meggyőznie a Real képviselőit, hogy adják el Eto'ót. A hírek szerint 24 millió euró volt a kameruni ára.

Viszont ez az összeg sem számít magasnak, ha a játékos barcelonai teljesítményét figyeljük. Eto'o valósággal kiteljesedett Katalóniában, s szórta a gólokat. A bajnokcsapat elsőszámú csatára, főleg Larsson sérülése óta. Kivételes gólérzékenysége, szemkápráztató gyorsasága, technikai tudása emeli ki a mezőnyből. Mindkét lábbal veszélyes, igazi befejező csatár, habár a fejjátéka nem tökéletes. Eto'o nem mulasztott el "törleszteni" a Madridnak éveken át tartó "meghurcolása" miatt. Az említett 5-1-es mallorcai győzelem mellett a szigetiek 2003-as 4-0-s Spanyol Kupabeli Madrid verése alkalmával is gólt szerzett, s a Barca színeiben játszott két mérkőzésén is betalált Casillas hálójába. A bajnokság hajrájáig biztosan vezette a góllövőlistát, fő várományosa volt a Pichici-díjnak és esély volt megszereznie az Európai Aranycipőt is. A csapatnak is szállította a győzelmeket, több fontos góljával repítette a bajnoki címig a gránátvörös-kékeket. A Levante elleni "bajnoki döntőn" ő szerezte az egyenlítő gólt, amivel a csapat matematikailag is bebiztosította győzelmét a Primera Divisiónban. A csapatsiker után az egyéni sikerek sajnos elkerülték, a Villarrealos Diego Folán megfosztotta a gólkirályi címtől, és az Aranycipőt is (megosztva Henry-val) az uruguayi nyerte.

Az önfeledt bajnoki ünnepléskor országos vitát kavart a Madridnak címzett nem éppen baráti rigmussal, azonban megbánta tettét, s bocsánatot kért volt csapatától. A nyári holt idény szerződéshosszabbítási tárgyalásairól szólt. A Chelsea milliárdos tulajdonosa Abramovics hatalmas fizetést ajánlott, és vitte volna a fiatal csatárt, Eto'o azonban 2010-ig hosszabbított a Barcelonával. A médiában elsősorban az állítólagos veszekedései miatt is a középpontban volt. (A sajtó szerint bírálta a csapattársakat és Rijkaardot, mivel nem sikerült megnyernie az egyéni elismeréseket.)

Samuel mostanra megnyugodott, s teljes erejével a 2005-2006-os szezonra koncentrál, hiszen a Barcelona nehéz idény előtt áll. Kezdőcsapatbeli helye nem forog veszélyben, viszont biztosak lehetünk benne, hogy megpróbál minden tőle telhetőt megtenni, hogy segítse a Barcát, egyéni elismeréseket gyűjtsön, és hogy borsot törjön a Real Madrid orra alá.

Adatlap

Teljes neve: Samuel Eto'o Fils
Születési hely: Nkon (Kamerun)
Születési idő: 1981. március 10.
Magasság: 180 cm
Testsúly: 75 kg

Eddigi klubjai: Avenir; UCB; Kadhji Sport Academy (kameruniak); Real Madrid B (1996-1997) Leganés (1997-98 -kölcsönben); Real Madrid (1998-1999); Real Mallorca (1999 ősz- kölcsönben); Real Madrid (2000 tavasz); Real Mallorca (2000 ősz-2004); FC Barcelona (2005 -)

1. meccse a Barcában: 2004. augusztus 29. (Racing Santander-Barcelona 0:2)
Bajnoki mérkőzések / gólok: 125 / 61
Válogatott mérkőzések / gólok: 47 / 14

Sikerei:

Real Madrid: Interkontinentális Kupa győztes: 1997-98; Bajnokok Ligája győztes: 1999-2000
Real Mallorca: Spanyol Kupagyőztes: 2002-2003
FC Barcelona: Spanyol bajnok: 2004-2005
Kamerun: Olimpiai bajnok 2000; Afrikai Nemzetek Kupája győztes 2000 és 2002; Konföderációs Kupa ezüstérmese: 2003, Afrikai Aranylabdás 2003 és 2004.