Teljes neve  Fussball Club Bayern München
Alapítva  1900. február 27.
Címe  Postfach 900451, 81504 München
Telefonszáma  (49) 89-699-310
Telefax  (49) 89-644-165
Internet  www.fcbayern.de
Színek  piros-fehér-kék
Stadion  Olympiastadion (63000)
Elnök  Franz Beckenbauer

Történelem I

Az örök bajor divat: sör, bõrnadrág, Bayern

AHOL MA IS A CSÁSZÁR URALKODIK

Ami Magyarországon a Ferencváros, az Németországban a Bayern München. A bõrnadrágosokhoz ugyanis szintén csak kétféleképpen viszonyulnak a német futballdrukkerek: vagy rajonganak értük, vagy pedig utálják õket. A szurkolók megosztottsága ellenére is a Bayern a legnépszerûbb Bundesliga - csapat, rengetegen szurkolnak nekik Münchenen kívül is, de legalább ugyanennyien drukkolnak azért, hogy a gárda minél rosszabbul szerepeljen. Mert ebben a Bayern azért különbözik a Ferencvárostól: jelenleg hazai porondon nincs vetélytársa, és nemzetközi szinten is a legjobbak közé tartozik. Pedig annak idején, amikor megalakították az egyesületet, nem sokan gondolhatták, hogy egyszer majd az egész világon ismerni fogják a nevét. A századfordulón, 1900-ban már több sportklub is mûködött a bajor fõvárosban, közülük az egyik az MTV 1879 München volt. A sportkör néhány tagja azonban valamilyen csip-csup ügyben összekülönbözött a Dél-német Labdarúgó szövetségeseivel, és a berlini Franz John vezetésével az egyesületbõl, megalapították saját klubjukat. Erre egészen pontosan február 7-én került sor, ekkor született tehát meg a Bayern München. A klub a vörös és a kék színt választotta magának, ilyen ugyanis még nem volt a városban: a legnevesebb egyesület, az 1860 München teljesen kékben pompázott. A Bayern nem tarozott a nagyobb alakulatok közé, de mivel támogatói a tehetõsebb réteg tagjai (üzletemberek, mûvészek) közül kerültek ki, a klub 1907-ben saját otthonába költözhetett. Ez volt a Bayern Ground, amely a Leopoldstrassén épült. Az új aréna nyitómérkõzésén az ugyancsak müncheni FC Wacker volt az ellenfél, és a Bayern 8-1-es gyõzelemmel mutatta meg, ki az úr a városban. Három esztendõvel késõbb már nem csak Münchenben, hanem egész Bajorországban nem talált legyõzõre a csapat, így megnyerte a tartomány pontvadászatát. Sõt, a következõ évben meg is védte címét, ráadásul veretlenül végzett az elsõ helyen. Ekkor már válogatott játékosa is volt a klubnak, a Bayern történetének elsõ futballistája, aki pályára lépett a Nationalelfben, Mac „Gabert" Gablonsky volt, aki négyszer húzhatta fel a címeres mezt 1910-ben illetve 1911-ben. Noha az elkövetkezõ években a klub nem tudott hasonló sikereket elérni, támogatottsága egyre nõtt, 1920-ra már hétszáz fõbõl állt a tagsága vagyis már akkor ez lett, ami ma is: München legnagyobb futballklubja. A tartományi bajnoki cím 1926-ban ismét Münchenbe került, sõt Dél-Németország legjobb csapata is a Bayern lett. Akkoriban még nem voltegységes német pontvadászat, az országos elsõségért az egyes országrészek bajnokai mérkõztek. Abban az esztendõben még nem jutott messze ezen versengésben a müncheni klub, hiszen a Fortuna Leipzig elleni 2-0-s vereség azt jelentette, hogy már a legjobb nyolc között kiesett. Négy évvel késõbb azonban már nem volt megállás: a helyi elsõség után az országban sem talált legyõzõre az egyesület. Elsõ ellenfele a Minerva 93 Berlin volt, amelyet 4-2-re gyõztek le, majd a Polizei Chemnitz következett (3-2), az elõdöntõben pedig az 1.FC Nürnberg volt az ellenfél (2-0). A fináléban, amelyre Nürnbergben került sor 60 ezer nézõ elõtt, az Eintracht Frankfurttal találkoztak a bajorok, és Rohr, valamint Kumm góljaival 2-0-ra nyertek. A csapat sztárjai Heidkampf és Breindl voltak, a sikert azonban a legtöbben Richard Dombi nevéhez kötötték. Hogy ki volt õ? Az edzõ, a masszõr, a szervezõ és a menedzser egy személyben. A bajnoki döntõben már szerepelt a második világháború elõtti korszak legnagyobb Bayern- futballistája, Ludwig Goldbrunner, aki 39 alkalommal szerepelt a válogatottban, és az 1936-os berlini olimpián (a szintén bayernes Simetsreiterrel együtt) képviselhette Németországot. A késõbbi években azonban Németország (és egész Európa) férfilakosságát a futball helyett a háború foglalkoztatta, a világégést követõen jó néhány esztendõre volt szükség, hogy a kontinens ismét talpra álljon a labdarúgás. A klub egykori labdarúgói közül egyedül Jakob Streitle maradt meg hírmondónak a világháború után, sõt, az ötvenes évek elején õ volt a Bayern csapatkapitánya. A középpályás elsõ válogatottságát 1938-ban, az utolsót pedig 1952-ben ünnepelte, mi több, ott volt az 1954-es világbajnokságon is, azonban csak mint huszonkettes keret tagja, mert egy alkalommal sem lépett pályára. A kispadról nézte végig a német labdarúgás hatalmas sikerét a magyar Aranycsapat 3-2-es legyõzését is… A müncheniek következõ nagy sikerénél, az 1957-es Német Kupa-gyõzelemnél azonban már nem szerepelt. Akkor az elõdöntõben az 1. FC Saarbückent csak hosszabbításban verte a müncheni gárda 3-1-re, a döntõben pedig a Fortuna Düsseldorfot múlta felül 1-0-ra a csapatkapitány Jobst találatával. A diadalnak magyar vonatkozása is volt, a kapuban ugyanis honfitársunk, az egykori ötszörös magyar válogatott Fazekas Árpád állt, aki késõbb a belga RSC Anderlechtnél ért el nagy sikereket.

A Bayern tehát az ismert és sikeres csapatok közé tartozott Németországban, ám 1963-ban mégis nagy pofon érte: abban az esztendõben hozták létre az egységes bajnokságot, a Bundesligát, amelyben azonban a Bayern München nem kapott helyet! Pedig a gárda az élcsapatok közé tartozott az Oberliga Südben, vagyis a déli pontvadászatban, az elõzõ két évben egyaránt a harmadik helyen végzett, a Német Labdarúgó-szövetség, a DFB azonban a legmesszemenõbbig figyelembe vette a területi elveket, nem akarta, hogy egy városból két egyesület szerepeljen a legjobbak között. Az elsõ számú müncheni csapat akkoriban pedig az 1860 München volt. Igaz, ezt nem sokáig mondhatták el magukról a városi riválisnál, két éven belül három késõbbi világsztár is a bajorok játékosa lett. Ez a három futballista nem volt más, mint Sepp Maier, Gerd Müller és Franz Beckenbauer. Hármuk közül egyedül Maier volt a klub saját nevelésû játékosa, Müllert és Beckenbauert az éles szemû megfigyelõk hozták a Bayernhez. A késõbbi Császárt egyenesen a nagy riválistól, az 1860-tól, hiszen Beckenbauer minden vágya az volt, hogy az Oroszlánoknál játszhasson. Annak fiókegyesületében, az 1906 Münchenben futballozott, ám amikor egy edzõmeccsen az 1860 egyik futballistája felpofozta, mert õ kicselezte, elhatározta, hogy soha nem lép pályára az Oroszlánoknál. Lám, mi minden múlhat egyetlen nyaklevesen… A fent említett hármas, na meg a jugoszláv tréner, a legendás Zlatko „Csík" Csajkovszki vezetésével 1965-re a Bayern feljutott a Bundesligába, és elsõ szezonjában harmadik helyen végzett. A következõ esztendõben a gárda megnyerte a Német Kupát, majd újabb egy évre rá a nemzetközi porondon is bizonyított, elhódítva a Kupagyõztesek Európa-kupáját. A hazai bajnoki címet azonban még mindig nem sikerült megnyerni, így a klub elnöke, az egykori pallérból dúsgazdag építkezési vállalkozóvá avanzsált Wilhelm Neudecker menesztette Csajkovszkit, és Branco Zebrecet szerzõdtette a kispadra. Az új tréner rendkívül kemény edzéseket vezényelt, szigorúan tartotta a futballistákat (még a sörivást is megtiltotta nekik, pedig ez a bajoroknál nagy szó), és ennek meg is lett az eredménye: a Bayern 1968-ban duplázott, vagyis a bajnokságot és a kupát is megnyerte. Zebrec mégsem maradt tovább a klubnál, mivel összekülönbözött az idõközben egyre nagyobb befolyást szerzõ menedzserrel, Robert Schwannal. Az új szakvezetõ egy német tréner bizonyos Udo Lattek lett, aki két játékost hozott a klubhoz: Uli Hoeness és Paul Breitner… Eleinte Lattekkel sem jöttek a sikerek, akkoriban állt össze ugyanis a Borussia Mönchengladbach legendás csapata, amely 1970-ben és 1971-ben is megelõzte a Bayernt. A következõ szezonban azonban már nem volt megállás: a müncheniek dupláztak, és a következõ két esztendõben sem találtak legyõzõre a Bundesligában. Már csak a nemzetközi porond meghódítása váratott magára, de az sem sokáig: 1974-ben ( a siker felé vezetõ út egyik megállója az Újpesti Dózsa volt) sikerült megnyerni a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Ez volt az az esztendõ, amikor minden porondon a Bayern München játékosai diadalmaskodtak: a világbajnokságot nyert NSZK válogatottjában is Maier, Breitner, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Hoeness és Müller vitték a prímet. És bár a bajnokságban 1974 után legközelebb 1980-ban sikerült diadalmaskodniuk a bajoroknak, a BEK-ben a következõ két idényben is õk voltak a legjobbak, sõt, 1976-ban a Világkupát is elhódították. Az 1977-es esztendõ a változás éve volt a klub életében: Beckenbauer elhagyta a Bayernt. Egy évvel késõbb Gerd Müller is követte õt az Egyesült Államokba, a drukkerek pedig új neveket tanultak: Rummenigge, Dieter Hoeness, Augenthaler lettek az új kedvencek. Az 1980-as és 1981-es bajnoki címet egy magyar edzõ, Csernai Pál vezetésével érte el a gárda (Csernai egyébként egy másik honfitársunkat, az Aranycsapat egykori tagját, Lóránt Gyulát váltotta a kispadon), a menedzser pedig Schwan helyett Uli Hoeness lett- õ még ma is ezt a pozíciót tölti be klubnál.

A nemzetközi futball uralkodó tendenciájának megfelelõen a Bayernnél is egyre nagyobb lett a fluktuáció, játékosok jöttek-mentek, az évtized legnagyobb igazolása, az ifjú Lothar Matthaus megszerzése azonban hosszú távú befektetésnek bizonyult. Hazai porondon nem is maradtak el a sikerek, 1983 és 1991 között mindössze egyszer nem végzett a gárda a dobogó elsõ két helyén a Bundesligában. Az elõdök nagy diadalának megismétlése azonban nem sikerült, a BEK döntõjében 1983-ban és 1987-ben is vereséget szenvedett a gárda. A kilencvenes években a dicsõséges esztendõket néha megszakította egy-egy sikertelenebb idõszak, de a Bayern hazai dominanciája komolyan soha nem forgott veszélyben. Különösen azután nem, hogy a klublegenda, a Császár, Franz Beckenbauer került az elnöki székbe, egy másik legendás játékos, Karl-Heinz Rummenigge pedig alelnök lett. Az egykori világverõ gárda szinte valamennyi tagja jelenleg is a Bayernnél dolgozik, ki kisebb, ki fopntosabb szerepkörben, talán ez a müncheniek sikerének titka.

 Két féle varícióban is megtalálhatod.:

Klub történelem

A csapatot a Männerturnverein tornászegylet akarata ellenére 11 dacos focista alapította 1900. február 27-én a Bäckerhöfl étteremben. Az alapító okiratot 18 focista írta alá. Később ők lettek a csapat keretének a tagjai. Ezzel hivatalosan is megszületett az FC Bayern München, Bajorország második müncheni csapata. Az első hivatalos színe a klubnak kék-fehér volt.

Viszonylag gyorsan a város legerősebb csapatává nőtték ki magukat.

Például egy városi rangadón az újjáéledő MTV csapatát 7:1-re verték.

Bár az első évtizedben nem tartozott Németország legerősebb csapatai közé az FCB, a csapatnak két klasszis játékosa már volt: Max Gablonsky, és Karl Pekarna.

Előbbi a klub történetének első játékosává nőtte ki magát.

Aztán az 1910/11 -es szezonban összejött az első bajnoki cím, a bajor ligában.

Az 1910/20-as években a város 5 játékost adott a válogatottnak, ebből 2 Bayernes volt (Sigmund Haringer, valamint Willi Simetsreiter). 1932-ben megszerezték az első országos bajnoki címet. Ennek különlegessége az volt, hogy a csapatot egy magyar edző, bizonyos Dombi Richárd irányította.

A csapat felfedezettje az akkor 20 éves Oskar Rohr volt, aki minden meccsen legalább egy gólt szerzett, így törvényszerű volt, hogy ő lesz az országos bajnokság gólkirálya.

Bekerült a válogatottba is, Bergmaierrel, és Krummal együtt. Hárman nagyon erős támadótriót alkottak.

Így a Bayern számára csodásra sikeredett az 1932-es év.

1933-ban, a náci hatalomátvétel után a Svájcba szerződött Ossi Rohr. Sokan csúfolták a Bayernt "zsidó klub"-nak, mivel töménytelen mennyiségű zsidó származású játékos volt a csapatban, Nekik Hitler diktatúrája miatt el kellett szerződniük sajnos, pedig nem egy játékos nagy jövőt élhetett volna meg ebben a csapatban.

A második világháború kitörése előtt a csapat 2 délbajor-liga győzelmet aratott.

A háború kitörése után a csapat focistái közül sokan be kellett vonulniuk szolgálni a Harmadik Birodalom katonai erejét. Néhányan túlélték a harcokat, azonban voltak, akik elestek a harcmezőn.

Közéjük tartozott a híres jobbszárny két tagja, Bergmaier, és Krumm, akik alig 4 nap különbséggel estek el a Donnál. A náci Birodalom véget érése után a csapat új edzőt kapott, méghozzá a horvát Zlatko "Csik" Csajkovszkijt, akinek vezérletével a klub szép sikereket élhetett meg.

Az 50-es évek két korszakalkotó elnöke Kurt Landauer, és Franz John voltak.

A Bundesliga megalakulása után (1963) a Bayern az amatőrbajnokságban indult, noha szerettek volna bekerülni a 16 csapat közé, a DFB elutasította őket. A majdani sztárok -Beckenbauer, Maier- a futball mellett dolgoztak is.1965 júliusában a gárda kiharcolta a feljutást a Bundesligába. Ebben a csapatban már viszontláthattuk Sepp Maiert, Franz Beckenbauert, vagy éppenséggel Dieter "Mucki" Brenningert is. A csapatkapitány Kunstwadl volt. 1967-ben KEK -et nyertünk. 1972-ben pedig bajnokok lettünk, imáron Uddo Lattek edzősködése alatt. 6 újdonsült EB-győztessel indultunk neki az 1972-73-as szezonnak. A csapatnak olyan kivételes egyéniségei voltak,mint Maier, Beckenbauer, Breitner, Schwarzenbeck, Hoeness, vagy Zobel.

Az 1973-74-es szezon legjobb játékosa Uli Hoeness volt.

1975-ben hosszas menetelés után a BEK- döntőben, Párizsban a Leeds United csapatával csaptunk össze, akik akkoriban a nemzetközi sajtó szerint esélyesebbnek számítottak, mint mi.

Björn Andersson sajnálatos sérülése (beleugrottak a térdébe) se okozott rettegést a Bayernnél. Míg a Leeds csak gólhelyzetekig jutott, addig a véghajrában "Bulle" Roth, és Gerd Müller találatával elnyertük a BL-trófeát. Az ezt követő évben a Real Madridon is túljutva a Saint Etienne-nel játszottunk a döntőben. És megint elnyertük a BEK-trófeát!

Viharos időszak után a csapat edzője Csernai Pál lett, aki az első évében a 4.helyet szerezte meg az átalakulóban lévő csapattal. A következő idoszakban Csernai  a Breitner, Rummenigge duó köré építette a csapatot. És jól döntött! Bajnok lett a csapattal, viszont az Aston Villa elleni BEK-döntőben nem játszott jól a csapat, így kikaptunk 1-0-ra.1987-ben a Porto ellen szintén bejutottunk az elődöntőbe. Azonban a félidei 1-0 után kiengedtünk, és a Porto fordított. Elbuktuk ezt a döntőt is. 1990-ben a 90.születésnap alkalmából a csapat ismét bajnok lett. Majd jött a Trapattoni-éra. Érkezett Oliver Kahn a Karlsruhétól, valamint Jean-Pierre Papin, Európa leggólerősebb csatára.

Az eredmények azonban nem jöttek, így Trapattonit meneszteni kellett.1996-ben az olasz edző visszatért, és megerősített kerettel (Kuffour, Jancker, Rizzitelli) megnyerte a bajnokságot. Ezek után UEFA-kupa döntőt játszott a Bayern a Bordeaux ellen, és oda-vissza 2-0,illetve 3-1 arányban nyertünk.

Ezután a klub szerződtette az 1997-ben BL-győztes Ottmar Hitzfeldet a vezetőedzői posztra.1998/99-ben a Hertha elleni 2-2-vel újabb bajnoki címet szereztünk, viszont hátra volt még a MU elleni BL- döntő. Basler góljával megszereztük a vezetést, de ennek ellenére -mialatt Lennart Johansson a Nou Camp liftjében hozta le a kupát- a MU a 90.,és 92.percben lőtt gólokkalfordított!

Drámai véghajrá, a játékosok évekig nem tudták megemészteni ennek a döntőnek a balszerencsés végkimenetelét.1999/2000-ben összejött a kupagyőzelem, majd a bajnokság megnyerése is, így a 101.szezon előtt mindenkia triplázásról álmodozott.

Erősítettünk, Megvettük Sagnolt (aki később óriási vételnek bizonyult), Sforzát, és Wojchiechowskit. A szezon végére a Schalke, és a Bayern maradt egyedüliként harcban a salátástálért. Az utolsó fordulóban a Schalke az Unterhachingot fogadta, míg mi a Hamburghoz látogattunk. A Schalke kezében már képzeletben ott volt a salátástál, mikor a svéd Patrik Andersson

94.percben szerzett szabadrúgásgóljával bebiztosítottuk 17. bajnoki címünket!!! Azonban ez még nem volt minden, jött a BL-döntő a Valencia ellen.

A rendes játékidei 1-1 után következett Oliver Kahn parádéja. Kapusunk 3 büntetőt fogott, így gyakorlatilag megnyerte a BL-serleget a csapatnak! A 2001/02-es szezon csalódást keltett. Világkupa -győzelem a Boca ellen, viszont a bajnokságban 3.-ok lettünk, a BL-ben kiestünk a Real ellen a negyeddöntőben. Ezek után a Bayern stábja mélyen a zsebébe nyúlt! Megvette Michael Ballackot, Zé Robertót, és Sebastian Deislert! A BL-ből viszont a csoportkörökben kiestünk szégyenletes produkcióval. A bajnokságot viszont talán a korai kiesés miatt(Hitzfeldnek nem kellett sztárjait pihentetnie) sikerült megnyerni, méghozzá fölényesen!

Következhetett a 2003/04-es szezon. Új fiúk: Demichelis, és Rau, mindketten védők. Majd az átigazolási időszak végén hosszas hercehurca után sikerült megszereznünk Roy Makaayt, Európa aranycipősét! A bajnokságban ennek ellenére a Werder mögött csak másodikok lettünk, a BL-ben pedig a Real állta utunkat. Ilyen múlt után mi más célunk lehetne, mint a triplázás az új edzővel, Félix Magathtal, aki az eredménytelenség miatt fellállított Ottmar Hitzfeld helyére szerződtettek a Stuttgarttól.